Do you like Hideo Kojima?
His early work was a little too “neo-tokyo” for my taste, but when Metal Gear Solid came out in ‘97, I think he really came into his own - both commercially and artistically. The whole game has clear, crisp cinematography, and a new sheen of consummate professionalism that really gives the gameplay a big boost. He’s been compared to Shigeru Miyamoto, but I think Hideo has a far more bitter, cynical sense of humor.
In 2004, Hideo released this, Snake Eater, his most accomplished game. I think the best part is right before fighting The Boss, a cutscene so long most people probably just skip it - but they shouldn’t skip it! Because it’s not just about the brutality of modern geopolitics, and the reckless ways that governments spend soldier’s lives, it’s also a personal statement about the Metal Gear series itself! Hey Tumblr!
(1968.08.11 – 2017.01.13)
Nehéz olyan íróról írni, aki meghal a kezeid között. Mark Fisher gondolatai lerúgtak a dombról, aztán futhattál utánuk - kritikai érzéke és éleslátása páratlan volt a földön. Közérthetően írt a világról úgy, hogy a kritikai elmélet lényegét az ujjbegyén hordta.
Mark írásai nem nagyon jelentek meg magyarul - bár egyértelmű, hogy itthon is volt olvasótábora. Sosem volt egy unalmas, elefántcsonttoronyba vonuló tudós: műveit átitatja, hogy London dnb klubjaiban és a korabeli drogszíntér perifériáján írta. Menő volt a liberálisok között is: az ember, akit nehéz volt megérteni, de öröm volt a nyomában járni.
Idén januárban öngyilkos lett.
Bátor ember volt: a depressziójáról mert írni, mindannyiunk közös titkáról, és kivezette a társadalom felelősségére, szinte mérnöki pontossággal, abból a hálátlan megfigyelői pozícióból, ami a legokosabb embernek jár a klubban. Kérlelhetetlen kritikusa volt a kultúrának, de nem csak üvöltött, hanem könyveket írt róla: művei alapvető olvasmányok bárkinek, aki műveltnek akarja tettetni magát ebben az elbaszott világban.
Markot egy egész világ siratja. A ccru (Cybernetic Culture Research Unit) tagjaként sokkal többet adott a világnak, mint azt elsőre hisszük, pedig enélkül nem lenne se vaporwave, se alt-right. Nem tisztem értelmezni életművét, de előttünk járt néhány yarddal: halála előtt egy “Acid Communism” nevű művön dolgozott.
A legtöbb középkorú professzor Mark korában elmenekül az akadémiai előrelépésben. Ő nem így tett, hanem üvöltve nézett szembe a világgal. Punkabb zenész volt mindenkél, punkzene nélkül: esztétikai meglátásai (különösen a zenében) beigazolódtak.
Az idő megállt, a jövő elmarad.
Nincs mit mondani, elvesztettünk egy titánt. Nyugodj békében Mark Fisher: árnyékodba lépünk legfeljebb.
Legfontosabb művei:
The Resistible Demise of Michael Jackson. Ed. by Mark Fisher. Winchester: Zero Books, 2009. ISBN 978-1846943485
Capitalist Realism: Is there no alternative?. Winchester: Zero Books, 2009. ISBN 978-1846943171
Ghosts of My Life: Writings on Depression, Hauntology and Lost Futures. Winchester: Zero Books, 2014. ISBN 978-1780992266
The Weird and the Eerie. Repeater Books, 2017. ISBN 978-1910924389
baszki nem is tudtam, hogy meghalt
pont januárban olvastam a Ghosts of My Lifeot :(
